Gondolatok...

Nemrégiben kedves barátaim jártak nálam egy hétvégén , s egy budapesti antikváriumból megajándékoztak ezzel a szép könyvvel .Teli van csodaszép népi motívummal , s gazdag leírással a minták eredetét , tájegységét , színezését és felhasználási területét illetően .
Ma reggel ahogy leültem a reggelihez szokásomtól eltérően az elején nyitottam ki a könyvet és elkezdtem olvasni a bevezetőt .Egy idézettel kezdődik :
"Van a tárgyaknak könnyük .Érzem olykor , hogy sírnak a szobámban nesztelen ;...
Tán azt hiszik , nem látja most szem őket :... sírnak a tárgyak , bárha nincs szavuk ."


Aztán így folytatódik :
"Féltő szeretettel bocsátjuk útjára ezt a könyvet .
A népművészeti alkotásokat szemlélve , igazat kell adnunk a költőnek : a tárgyak élnek , "könnyük van", emberkéz formálta őket , visszanéznek ránk ."Mintha a gölöncsér tíz ujjával is átplántált volna a teremtményeibe valami életet a magáéból...Miért ülök közönyösen az asztalhoz , ha műanyag , s miért lapogatom meg barátságosan , ha valamely asztalos gyaluremeklését érzem rajta ?"-kérdi Illyés Gyula .S hozzáteszi :"Mintha valamiféle kézfogásban volna részem ."
....
Meg kell őrizni a népművészeti hagyományt , hogy az ne csupán múzeumi vitrinekbe és raktárakba zárt emléke legyen , hanem mindennapi életünk természetes része is , ami megszépíti , hangulatossá teszi környezetünket ; ami nem csak a mi esztétikai igényünket elégíti ki , hanem felkelti a világ figyelmét is .
A népművészet iránti igény nemhogy lanyhulna , de fokozódik - a mai ember vágyakozása ez a nép által létrehozott szépségek iránt.Ez a nosztalgia nem öncélú múltba merengés. A haladással óhatatlanul együtt járó negatív tényezők-a technokrácia, a szakbarbarizmus és az uniformizálódás -útján haladó világban halljuk meg Juhász Ferenc figyelmeztetését :"A világ tele volt képíró asszonyokkal , faragó emberekkel , népballadákkal , dalokkal , teremtés -és halálmítoszokkal és népmesékkel .Vigyázzunk , hogy ki ne halljanak az éneklő népek , a mítoszalkotó népek , a képíró asszonyok és a faragó emberek , mert az ember hal ki velük ."
....
Az egyes mintákról és a darabok használatáról viszonylag részletes leírást adunk , mert nemcsak az a célunk , hogy a kézimunkázók a mintákat elkészítsék , hanem hogy egyúttal velünk együtt gyönyörködni tudjanak , azok szépségében , bővüljenek ismereteink népünk múltjáról .
....
Mintáinkat kivétel nélkül a "tiszta forrásból" , a legnemesebb hagyományokból merítettük .Ezért helyezünk most kivételes hangsúlyt arra , hogy szinte kizárólag eredeti darabokat szemléltessünk ,  a török hódoltság korából , a legrégebbi úrihímzésekből és elnépiesedett korai változataikból kiindulva.De minthogy ez alkalommal sem csak a gyönyörű mintákban való passzív gyönyörködtetés elérése a szándékunk , hanem az , hogy kézimunkázóink ismerjék fel az igazi szépet , és kerüljék az ízlésrontó , a hagyományt meghamisító álnépi mintákat , bemutatunk néhány példaszerűen szép , magas szintű , modern alkalmazást is ."


Divat lett a magyar , még a médiából is ez folyik .S valóban a minták válogatás nélkül megjelennek a kínai műanyag blúzokon , a cipőkön , a nadrágok zsebén ...s , még folytathatnám a sort .
Az egyik szemem sír , a másik nevet .Örülök , mert ideje már ,s fontos hogy  életben tartsuk a hagyományainkat , s mert egyszerűen szépek ezek a minták .De elszomorít , ha nem méltó helyen és formában köszönnek vissza a motívumok .Fura számomra , ha edényalátétként , egy nadrág hátsó felén , ne adj'Isten wc ülőkén használnak egy madár motívumot .
Bár talán mindig így történik .Először válogatás nélkül - pótolva az addig keletkezett hiányt- ömlenek ránk azok a dolgok melyeket a divat felkap , aztán idővel minden a helyére kerül .Keletkezik egyfajta vágy arra , hogy értsük is amit magunkon viselünk vagy a környezetünket díszítjük vele .
Persze nem azt akarom mondani , hogy jó az , ha görcsösen ragaszkodunk eredeti színekhez , technikákhoz .Jó hozzáigazodni a kor ízléséhez , de a megfelelő ismeretek birtokában és kellő tisztelettel tegyük .
Csodás dolog az , hogy a népművészet elemei mellé nem írják azt , hogy felhasználásuk engedélyhez kötött .Hiszen éppen az a jó , ha minél többen használják , s nem tekintheti tulajdonának senki sem , mert  közös örökségünk .