2012. május 22., kedd

Gondolatok...


Nemrégiben kedves barátaim jártak nálam egy hétvégén , s egy budapesti antikváriumból megajándékoztak ezzel a szép könyvvel .Teli van csodaszép népi motívummal , s gazdag leírással a minták eredetét , tájegységét , színezését és felhasználási területét illetően .
Ma reggel ahogy leültem a reggelihez szokásomtól eltérően az elején nyitottam ki a könyvet és elkezdtem olvasni a bevezetőt .Egy idézettel kezdődik :
"Van a tárgyaknak könnyük .Érzem olykor , hogy sírnak a szobámban nesztelen ;...
Tán azt hiszik , nem látja most szem őket :... sírnak a tárgyak , bárha nincs szavuk ."


Aztán így folytatódik :
"Féltő szeretettel bocsátjuk útjára ezt a könyvet .
A népművészeti alkotásokat szemlélve , igazat kell adnunk a költőnek : a tárgyak élnek , "könnyük van", emberkéz formálta őket , visszanéznek ránk ."Mintha a gölöncsér tíz ujjával is átplántált volna a teremtményeibe valami életet a magáéból...Miért ülök közönyösen az asztalhoz , ha műanyag , s miért lapogatom meg barátságosan , ha valamely asztalos gyaluremeklését érzem rajta ?"-kérdi Illyés Gyula .S hozzáteszi :"Mintha valamiféle kézfogásban volna részem ."
....
Meg kell őrizni a népművészeti hagyományt , hogy az ne csupán múzeumi vitrinekbe és raktárakba zárt emléke legyen , hanem mindennapi életünk természetes része is , ami megszépíti , hangulatossá teszi környezetünket ; ami nem csak a mi esztétikai igényünket elégíti ki , hanem felkelti a világ figyelmét is .
A népművészet iránti igény nemhogy lanyhulna , de fokozódik - a mai ember vágyakozása ez a nép által létrehozott szépségek iránt.Ez a nosztalgia nem öncélú múltba merengés. A haladással óhatatlanul együtt járó negatív tényezők-a technokrácia, a szakbarbarizmus és az uniformizálódás -útján haladó világban halljuk meg Juhász Ferenc figyelmeztetését :"A világ tele volt képíró asszonyokkal , faragó emberekkel , népballadákkal , dalokkal , teremtés -és halálmítoszokkal és népmesékkel .Vigyázzunk , hogy ki ne halljanak az éneklő népek , a mítoszalkotó népek , a képíró asszonyok és a faragó emberek , mert az ember hal ki velük ."
....
Az egyes mintákról és a darabok használatáról viszonylag részletes leírást adunk , mert nemcsak az a célunk , hogy a kézimunkázók a mintákat elkészítsék , hanem hogy egyúttal velünk együtt gyönyörködni tudjanak , azok szépségében , bővüljenek ismereteink népünk múltjáról .
....
Mintáinkat kivétel nélkül a "tiszta forrásból" , a legnemesebb hagyományokból merítettük .Ezért helyezünk most kivételes hangsúlyt arra , hogy szinte kizárólag eredeti darabokat szemléltessünk ,  a török hódoltság korából , a legrégebbi úrihímzésekből és elnépiesedett korai változataikból kiindulva.De minthogy ez alkalommal sem csak a gyönyörű mintákban való passzív gyönyörködtetés elérése a szándékunk , hanem az , hogy kézimunkázóink ismerjék fel az igazi szépet , és kerüljék az ízlésrontó , a hagyományt meghamisító álnépi mintákat , bemutatunk néhány példaszerűen szép , magas szintű , modern alkalmazást is ."


Divat lett a magyar , még a médiából is ez folyik .S valóban a minták válogatás nélkül megjelennek a kínai műanyag blúzokon , a cipőkön , a nadrágok zsebén ...s , még folytathatnám a sort .
Az egyik szemem sír , a másik nevet .Örülök , mert ideje már ,s fontos hogy  életben tartsuk a hagyományainkat , s mert egyszerűen szépek ezek a minták .De elszomorít , ha nem méltó helyen és formában köszönnek vissza a motívumok .Fura számomra , ha edényalátétként , egy nadrág hátsó felén , ne adj'Isten wc ülőkén használnak egy madár motívumot .
Bár talán mindig így történik .Először válogatás nélkül - pótolva az addig keletkezett hiányt- ömlenek ránk azok a dolgok melyeket a divat felkap , aztán idővel minden a helyére kerül .Keletkezik egyfajta vágy arra , hogy értsük is amit magunkon viselünk vagy a környezetünket díszítjük vele .
Persze nem azt akarom mondani , hogy jó az , ha görcsösen ragaszkodunk eredeti színekhez , technikákhoz .Jó hozzáigazodni a kor ízléséhez , de a megfelelő ismeretek birtokában és kellő tisztelettel tegyük .
Csodás dolog az , hogy a népművészet elemei mellé nem írják azt , hogy felhasználásuk engedélyhez kötött .Hiszen éppen az a jó , ha minél többen használják , s nem tekintheti tulajdonának senki sem , mert  közös örökségünk .





2 megjegyzés:

Csillus írta...

Szép gondolatok, szerintem még mindig sokan nem fogják fel hogy milyen kincseink vannak.
Erre valahogy nem kerül hangsúly az iskolában sem ...bár elég régen voltam diák...pedig érdemes lenne!!!

Elinor17 írta...

Igazad van Csillus !A suli sokat tehetne az ügy érdekében .