2010. október 19., kedd

Egy szép vers és a készülő fonal

Isten






























Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek. Uram.
Odatenném a szivemet,
De apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az utjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

1925 ősze
József Attila verse 

Nekiláttam a minap 10 dkg fonnivalónak .Ahogy sodortam az ujjaim közt a fonalat , kissé fényesek és szép fehérnek láttam .Olyan tisztának és szépnek tűnt a színe , hogy úgy gondoltam nem festem meg , hanem így kötök majd belőle egy mellényt .Kevés csavarással.


S, hogy kerül egymás mellé ez a vers és a fonal .Mindkettő láthatóvá lett szeretet , alkotás .:)

5 megjegyzés:

DivatKörte írta...

:-)

Mázsa Viki írta...

Szép! Minden!

Amanda írta...

A verset köszönöm!
A fonalad nagyon szép, biztosan szép mellényt készítesz belőle. Azt hiszem én is így csinálnám.

Anice kötős blogja írta...

és az orsód is nagyon szép

Namata írta...

Köszi Lányok !:)Az orsót Zalaegerszegen vettem a vásárban .Éppen ráfért a 10 dkg fonal.