Egy szép vers és a készülő fonal

Isten

Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek. Uram.
Odatenném a szivemet,
De apró szivem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész ő gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szivükben szép zöld tüzek égnek
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az utjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

1925 ősze
József Attila verse 

Nekiláttam a minap 10 dkg fonnivalónak .Ahogy sodortam az ujjaim közt a fonalat , kissé fényesek és szép fehérnek láttam .Olyan tisztának és szépnek tűnt a színe , hogy úgy gondoltam nem festem meg , hanem így kötök majd belőle egy mellényt .Kevés csavarással.

S, hogy kerül egymás mellé ez a vers és a fonal .Mindkettő láthatóvá lett szeretet , alkotás .:)